Nevek

[url=http://anyuci.hu][img]http://babavonalzo.anyuci.hu/zsuzsanna_11455.jpg[/img][/url]

2010. november 9., kedd

Még mindig kedd

halj ,hogy halljanak




Érdekesre sikeredet az "órám"
bár a koszon kívül azért ragad rám valami:-)

inkább beszélgetünk mint "tanultunk" .Nem zavar ,mert néha a félszavak is fontosak.

A múltkor a névnapjára küldött levélen éreztem valami nem oké,most már tisztán tudom,
még ha konkrétan nem is mondta ki.Érzem valami bántja,ami igen mélyen érint őt.
Lehet tévedek,de ennyire nem szoktak csalni az érzékeim,túl jól tanultam a sorok között olvasni.
Erős késztetést éreztem ,hogy konkrétan rákérdezek,de úgy gondolom, elmondja majd ha "megért" rá,valószínűleg ha több időnk lett
volna,elmondta volna....de igazából fél szavakból is megértetem:-)

Amikor elkezdtem az oldalt nem gondoltam ,hogy át megyek naplóba..:-)

Na igen a leírt szavak olyanok mint a kimondatok,általában nyuszával szoktam
megbeszélni,de mióta dolgozom azóta sajnos ritkában van időnk beszélni.
tényleg "fontos" dolgokra van csak időnk...
hosszú házasság titka szokták mondani...:-)
Beretta ezen szokót vidulni,mikor apa szabin van többet látogatom őt,az agyamra
mászik néhány húzásával,jobb ha elvonulok a távolba tőle olyankor,mert esetleg
olyat teszek,mondok amivel nagyon megbántanám,akaratom ellenére is.
15 éve elmúlt,hogy együtt vagyunk,voltak nagyon mély pontjain és jártunk a felhők
felet,ma már nem szerelem nagy lánggal ,inkább szeretett mely mély,és tiszta
lesimultak a nagy fodrok,de együtt tüköré alakítottuk.
ami a minden napok arcát mutatja a másikunk felé,azt szokták mondani az 1,3 7,13, évek a víz választó
egy házasságban,kapcsolatban,nos mi épp a 13 évet írjuk házasokként és
bár őszintén féltem nagyon nagy gátat dob közénk hogy munkába álok
eddig kellemes csalódások tömege ért,egyen rangra emelkedtünk egymás mellet
Általában a nadrág viselője én vagyok még ha ama hitben ringatom párom ,hogy ő döntőt
a vég döntés az az enyém,és ha nem ott biztos a baj,és nem kicsit:-(
sok sarát kellet már eltakarítanom utána,és volt ami engem is meggyötört,igyekszem nem a szemére
hányni és büntetni a múltbeli hibákért,de elfelejteni sem tudom.
A legjobban a stressz miatt elvesztet majdnem gyermekeim fájnak,bár szinte ahogy rájöttem ,hogy
más állapotban vagyok már nem is éltek:-(évekig magamban tartottam,orvoshoz sem voltam hajlandó menni
a szüleimnek is csak jó egy évre tudtam elmondani,de még akkor is csak könnyek között...
fél év alatt 2x vetéltem el 3 gyerek után.4 éve ennek,már és még Zsu születése sem enyh hitet eme érzésen csak tompított,ma már
legalább beszélni tudok róla.
Nyuszával sem tudtam róla beszélni ami igen nagy bélyeget tett
azon évekre,ő is én befelé dolgoztam,akkoriban lett szarakodó a
vérnyomása is,néha komoly félelemmel néztem mikor kap szívinfarktust,mikor
besokalltam elmentem a dokinkhoz és bemószeroltam nála
kértem ha ide ér azonnal
hívja be,itthon jól leugattam,mire kiakadva elvonult a dokihoz,mérgesebben jött haza mint,
ahogy elment,doki ezer kivizsgálásra küldte,amiért én voltam a hibás:-)
amikor viszont felálliták a diagnózist már nem voltam vétkes
de most megint hiába veszekszem vele nem szedi a gyógyszerét,
néha ha érzi hogy szarabbul van beveszi egy hétig..:-(
most igyekszik ott segíteni ahol tud,az évek sora szépen összecsiszolt minket.
Az 1 éves házasságunk kis hilyán válással végződőt,nagy elhatározás volt bennem, hogy befejezem
sok kis apróság de sok kicsi sokra megy volt,de jött Viki aki új utat nyitott nekünk és
kezdőket az igazi gondok,4,5 hónap rettegés hogy elveszítem,állandóan bevéreztem vele
sok sok pihenéssel,kórházzal 9hónap csodája volt a kezemben,ma 12 éves lesz.
emlékszem az első apás fürdésre,hatalmas kezeiben elvesző csöpp lányra,
a kérdő tekintetére így jó lesz-e? A szaros pelusra,-biztos nem rakod tisztába?:-) már rutinba veszi:-) A következő nagy "vitánk" Virág születése előtt
volt közvetlen én is türelmetlenebb voltam már a terhesség végén
ő meg letojom állapotost lett,mindennel szemben.
ami persze a lány érkezése után letisztulni látszott ,
de pont a emiatt az érdektelensége miatt,került Viki anno gyomor mosásra..
az ellenségemnek sem kívánom,épp vérvételen voltam elfogyó voltom miatt
mikor felhívott a lány megette a húga gyógyszerét.Már félúton voltam haza mikor szóltak a mentő nem vár meg,az 5-ön stoppoltam le őket,persze előtte elhúzott mellettem egy szirénázó mentő a frász kerülgetett...
A kórházban a nyakamba kapaszkodó 2 lányommal érkeztem,végig hallgathattam egy csukott keresztül
értem ordító lányomat legszívesebben ott vertem volna agyon az apját
évekig nem mertem rá hagyni a gyerekeket.
A következő mérce Lacó volt,állandó kialvatlanság jellemezte 3 évét,9 hónapos volt mikor úgy döntöttem van
élet rajtuk kívül is,mert kezdtem befásulni,élet unttá válni..akkor kezdtem a
számítógép csodájának felfedezését Karesznál.
Aztán már hajtott a még többet vágy,akkor ugrottam neki a kereskedelminek.
Mikor a végző vizsgáim voltak halt meg húgi nagyapja a mi közös tatánk,nagyon nehéz volt,a babákkal együtt a veszteség
lista,a tanulásba menekültem újra addig a régi én voltam,

akkor derült ki csibe,illetve én tudtam de bizony 8 hét rejtélye volt,mindent kijátszott,vér,ultrahang,vizelet semmi nem bizonyította létét,csak a p3 volt tény,rettegtem pofán vágott az élet ...
mint utóbb kiderült saját hülyeségem áldozata lettem,ha anno a babák után orvoshoz megyek talán,a betegség ki sem alakul,
nem vált le rendesen és fertőződtem,ezek után kiderült, mert én tudtam

állapotos vagyok ismét,begörcsöltem fájtam és a félelem elhajtott az
orvoshoz,és az hogy még egyet nem veszíthetek el belehalnék.
A babákkal mindig meghalt belőlem valami már nem volt erőm többet veszteni.
Az akarat csodákra képes, hónapokig sajnáltam magam ,az életet amit már talán nem élvezhetek többet
készültem a végre,de csibe új erőt adott ,neki élni kell,benne tovább élek
és lelkeztem össze kapni magam...megtanultam a pillanatát az életnek élvezni
ha jó ha rossz...megnyílni a világ felé kimondani ami fáj,ami tetszik

megtanultam elfogadni az élet adta lehetőségeket..ma már ismét képes vagyok magam
lenni sokáig nem ment:-(és uralkodni magamon ,megfontoltabbnak lenni sokszor voltam hirtelen haragú ....

na ideje a regény végére pontot tenni,mert reggel meló...és még van ez
az,elcsendesedett a ház ,pedig azt hittem nem bírom elaltatni őket annyira
pörögtek Zsu sétalomot kért eljátszásra, körtáncot lejtettünk,kiosztott minket
ki hol és hogyan álljon.Aztán a jó éjt puszi özön ... minden mondat
gyakorlatilag mellettük és velük születik:-)







Nincsenek megjegyzések: